Lassan már többet foglalkozunk a zenekarral, mint bármelyik rajongói klubjuk, de hát mit is tehetnénk mást, ha egyszer az egyik leghűségesebb hallgatónk a zenekar tagja. Még ha a bőgős is az. (Vicc volt, Zoli!)
A quartet egy zártkörű koncert keretében fellépett az MR2 Akusztik című bedugatlan sorozatban, amire a hallgatók és mi is kaptunk 2-2 jegyet. Ezt a szép ajándékot számtalan poszttal háláltuk meg, melyek közül itt van most az utolsó, amit a kint rekedtek talán a leginkább vártak.
A sok mellébeszélés után itt van végre a kép és a hang is!
Itt vannak azok az írások, melyeket elolvasva mindent megtudhattatok a koncertről, a zenészekről, a zenekar elkeseredéséről és persze arról, hogy mi mit láttunk és hallottunk azon az estén. Na jó ez utóbbi, a saját élménybeszámoló csak félig készült el, de most tessék itt a második, befejező rész.
Ott hagytam abba, hogy "... Pontban nyolc órakor el is kezdődött a koncert."
Megszámlálhatatlan mennyiségű koncertet láttam 44 év alatt (még ha az első néhány év ebből a szempontból meglehetősen eseménytelenül is telt el), de ez a HVQ koncert életem egyik legmeghatározóbb élménye volt. Akkor ott az esemény után, ha valaki megkérdezi, azt mondtam volna, hogy ez volt a legjobb ever, de igy néhány hét elteltével is messze a legjobb öt koncertben van.
(Ha már itt tartunk, hadd soroljam fel azt a hármat, ami egészen biztosan a top5 tagja. Egy Hobo koncert a balatonszárszói kulturházban, Szemesről átstoppolva 15 évesen; egy Neurotic koncert az Almássy téren a Club2000-ben, ahol a koncert fele áram nélkül zajlott és az volt a jobb; és David Byrne a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán, amikor a koncert első felét egyedül, egy akusztikus gitárral a kézben csinálta végig.)
Ez a koncert más miatt került a legjobbak közé, mint a többi. Biztos benne van már ebben az is, hogy öreg és kényelmes vagyok meg az, hogy engem már nem könnyű lenyűgözni és ha mégis sikerül, akkor nagyon hálás tudok lenni érte. De akár így, akár úgy, ez az este megrendítő erejű volt.
Értem én, amit Zoli magyarázott, és valószínűleg én is így éreztem volna, ha én vagyok a bőgős; ha nagyon kell, elgondolkodom azon is, amit egy nagyon (nagyon!) felkészült jazz szakértő kollégám mondott a zenekarról, miszerint túl popos és Veronika nem is igazi jazz énekesnő (nem én mondom!); és talán abban is van igazság, hogy egy ennyire komfortos és meghitt helyszín már önmagában is élmény negyven felett, de mindez együtt sem homályosítja el legendás itélőképességemet. Mindig is tudtam, hogy a zene sokmindenre a megoldás (ahogy egy zenész ismerősöm mondta, "a zene a válasz"), de ez az este újra megerősített engem ebben. Szégyen ide, szégyen oda, volt néhány pillanat, amikor annyira jól éreztem magam, hogy a könnyem csordult.
Na de elég legyen ebből a könnyes nyálas beszámolóból, mert lassan én is abbahagyom az olvasását.
Inkább nézzetek meg két részletet a koncertből, amit maga az MR2 rögzített és rakott ki a honlapjára, és amit én - Dávid segítségével - azonmód le is szedtem és fel is töltöttem a Youtube-ra mindenki örömére. Valahol a bal alsó sarokban ülünk mi Tibivel.
Miközben néztem ezeket a videókat, persze eszembe jutott még sokminden a koncertről, de már nem kezdek bele, mert késő is van és mert egy nagyon fontos részéhez is érkeztünk a posztnak és nem akarom húzni az időt.
Június 2-án este került adásba a koncert szerkesztett változata, amit az MR2 valami megmagyarázhatatlan okból, szemben a többi műsornál megszokott gyakorlattal, nem rakott fel az archívumba. (Az archívum egyébként is baromi nehezen található meg, nekem csak a Bartókon keresztül sikerült.) De nyílván ők sem gondolhatják komolyan, hogy ez bármiféle akadályt jelenthet azügyben, hogy pillanatok alatt letölthető legyen száz másik helyről. Például innen a gombapresszó blogjából.
Itt van, tessék, küldjük mindenkinek, aki szereti.
A szerkesztés és a keverés hiányosságairól majd Zoli elmondja a tutit, de annyit én is hallok, hogy a felvétel csicsereg és visszhagzik, ami biztosan indokolt rádiós szakmailag, de engem idegesít. Bár az is igaz, hogy vagy ötször egymás után meghallgattam. Tegyetek így ti is.
A soha véget nem érő HVQ koncert beszámoló természetesen nem ért véget, de az már nem itt, hanem az adásban fog folytatódni két hét múlva, ráadásul egészen meglepő formában.
De ez még titok. Mindent a maga idejében.
utolsó kommentek