Hiába is írta időmilliomos apuka valahol valamelyik poszthoz, hogy a világnak nincsen vége, az én pattanásos tinédzser lelkem azt súgja, hogy de de. Ott van az bizony valahol. Csak azok tagadják a létét és igyekeznek mindenféle hajánál fogva előráncigált elméletet a helyébe rakni, akik félnek már a puszta gondolatától is annak, hogy van egy hely, ahol leülhetünk a valami peremére és a semmi felett lóbálhatjuk a lábunkat. Messze van, elismerem, de egy pár jó bakancs és egy iránytű csodákra képes.
A National Geographic Channel - a tv paprika mellett - az egyetlen olyan televízió adó, ami miatt érdemes áldozni szoba antennánk kiváltására. Valamikor egy hónapja sugározta az Utazás az univerzum peremére című dokumentumfilmet (?), ami nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy elvisz minket oda, ahol már nincsen tovább. A világ végére. Elindulunk barátságos és meghitt szülőbolygónkról, és végig látogatva a létező világ minden zugát elérkezünk oda, ahol már hiába meresztjük a szemünket.
Nem áltatok senkit, nincs hepiend a végén. Sőt! Közben sem. A film nem egy kellemes családi mozi, hisz még egy meglett felnőtt férfi embertől sem várható el, hogy anélkül nézze végig, ahogy egy fekete lyuk megeszik egy csillagot, hogy közben ne homályosodna el egy pillanatra a látása (persze csak úgy, hogy a gyerekek ne lássák).
Felkavaró, de kötelező. Vagy épp ezért. Tessék mindenkinek megnézni! Szerénységre, arányérzékre és tiszteletre nevel. Akaratlanul is elcsendesedünk közben, és utána sokáig úgy is maradunk.
(Ha gyerekekkel nézzük, készüljünk fel arra, hogy a kis nyomik sírva alszanak el egy hétig, vagy legalábbis igénylik, hogy elalvás előtt fényévekről, végtelenről és elmúlásról beszélgessünk velük. Ez nem könnyű, tekintve, hogy épp készültünk sírva elaludni.)
A film többféle minőségben és kiszerelésben is hozzáférhető.
A youtube-on - részekre darabolva - megtalálható kétféle formában is, az eredeti angol szöveggel és Alec Baldwin tolmácsolásában is. (Az első jobb.) Ezeknek a képi minősége természetesen meg sem közelíti az eredetiét, márpedig az, hogy minden jól látható legyen, ezesetben különösen fontos. Arról nem is beszélve, hogy még egy jó közepes angol tudás is elégtelen ahhoz, hogy a szövegre figyelés ne vonja el a figyelmünket attól, amit látunk.
Szerencsére több helyen is hozzáférhető a magyar szinkronnal ellátott változat és bár ezek beszerzése kissé időigényes, én mégis erre biztatok mindenkit. Ráadásul Szersén Gyulát a jóisten is ennek a filmnek a szinkronizálására teremtette.
Itt egy olyan példány, amit már én is letötöttem és kipróbáltam, tehát működik.
Itt pedig egy másik, ami csak egy rövid adategyeztetés után tölthető le, így aztán jobb, ha rögtön a közvetlen linkeket másolom ide (ezt még nem próbáltam):
part1 part2 part3 part4 part5 part6 part7 part8 sfv
Az igazán szerencsések persze azok, akik nagy magabiztonsággal beszélik az angol nyelvet, továbbá az USA-ban vagy Kanadában élnek, mert ők megrendelhetik a filmet DVD vagy BlueRay formátumban is.
Na menjetek!
utolsó kommentek