Mielőtt leírnám, én milyennek láttam a koncertet, - dramaturgiai okokból - előbb olvassátok el, hogyan nézett ki ugyanez a bőgő mögül. Oláh Zoltán a kérésemre, rögtön a koncert utáni napon leírta néhány mondatban, hogy ő és a többi zenész hogyan érezte magát ezalatt a másfél óra alatt. 

"Nagyon várta az egész zenekar az "MR2 akusztik" felvételt. Az ötlet, hogy zártkörű lesz, nagyon tetszett mindenkinek. Lelkesen készültünk rá. Veronika találta ki, hogy eljátsszunk egy számot a "Macskafogó" című rajzfilmből. Mind a négyünknek nagyon tetszett az a jelenet, amikor Lusta Dick az utolsó számot még elfújhatja életében és olyan jól sikerül, hogy ezért nem szívják ki a denevérek a vérét :) Na de kanyarodjunk vissza a koncertre.

A soundcheck-en (így hívjuk a koncertet megelőző hangbeállást a szakzsargonban) kiderült, hogy a technikusok nagyon kedvesek velünk, és próbálnak mindenben segíteni, hogy jól érezzük magunkat! Bármit kértünk, mindenben próbáltak megoldást találni, mind a színpadi monitorozást (a monitor vagy "kontroll" hangszórókból hallja a zenész magát és társait, nagyon fontos, hogy ez profin legyen beállítva), mind pedig a speciális kéréseinket illetően. A hangbeállás végére sikerült egy kompromisszumos belső színpadi hangot kreálni. Azt tudtuk, hogy a "matt" akusztikai körülmények miatt nehezebb dolgunk lesz, de már annyiféle helyzetben játszottunk, hogy semmi ilyesmi problémától nem rettenünk meg, ellentétben egy lóval ami meg tud rettenni a hóeséstől. Egy dologgal nem számoltunk. A hangbeálláson nem voltak fények.

A minket megvilágító lámpák egy része a színpad mögött, pontosabban mögöttem, és mellettem helyezkedett el. Aki már játszott nagyobb színpadon, vagy ilyen lámpák fényében, az tudja hogy iszonyú hőt tud generálni. Na ez a nem várt hő volt közvetlen tőlem 1 méterre. És ez a hő volt az oka, hogy a hangszerem olyan szinten hangolódott el a koncert közben folyamatosan, ami rányomta a bélyegét a hangulatra. Az első 2 szám alatt kis szekunddal mászott odébb a G húrom! :( Ezt úgy kell elképzelni, mintha egy zongorán az ember leütne egy billentyűt, és a mellette lévő szólalna meg! Játék közben próbáltam tekergetni folyamatosan a hangolókulcsokat több-kevesebb sikerrel. A személyes kedvencem a HVQ repertoárból a "Nothing's Left", na azt ki kell szerintem dobni, mert az alatt hangolódott el legjobban a hangszerem. Szegény gitáros kollégám is sokat hangolt, de ő nem látványosan, mert digitális hangológépet használ, ami az effekt pedálsorába van építve, amikor hangolt nem is vettétek észre.

Ha "csak" egy koncert lett volna, nem lett volna baj, de a rádió is rögzítette, és hallható rajta örökre az utókornak, hogy a vonós és a húros hangszerek nem bírják a nagy hőingadozást."

Eddig a beszámoló publikus része. 
Megértem a rosszkedv okát. De én mint közönség, egészen másképp láttam. De erről majd egy külön posztban.