Annyira megkönnyebbültem, olyan felszabadult jókedvem van, hogy ezt meg kell osztanom veletek is! Ma, egészen pontosan 25 év után, elmentem tüdőszűrésre (igazság szerint mellkas röntgenre és nem is tudom, mi a különbség, de van valami) és minden rendben van! 

Természetesen megróttak, de mondtam, hogy én ebből a szempontból (is) egy óvodás szintjén állok, aki azt hiszi, ha nem lát valamit, az nincs. Gondoltam, ne kisértsük a sorsot, nem kell gondolni se rá, hátha akkor ő se gondol rám. Most sem mentem volna el, de kötelező volt. 

Mértek vitálkapacitást is (fújnom kellett csőbe), az is rendben van. Egy sikertörténet ez a ma reggel!

Még annyit, hogy nem a budaörsi egészség központban voltam, ahol mindenki olyan ellenszenves, hogy az már fáj, hanem a törökbálinti szűrőállomáson, ahol viszont csupa kedves, aranyos emberrel volt dolgom, köztük az eddigi legkedvesebb orvossal, Weltner Amália doktornővel! Hozzá talán csak Feri bácsi volt fogható, aki bár megszúrt egy párszor, mégis gyermekkorom meghatározó része volt. 

Na csak gondoltam, elmondom, hátha örültök az örömömnek.
Ja és persze járjatok el évente tüdőszűrésre!