Nem készültem adásposztot írni a legutóbbi gombához, de ha már olyasmiről is szó volt benne, ami aztán kikerült az index címlapjára, mégsem illik szó nélkül hagyni. 

De még mielőtt a címlap sztoriról lenne szó, egy gyors válasz azoknak, akiknek feltünt, hogy Tibi (is) milyen szokatlanul felszabadultan vett részt az adásban. Barátaim, ez a csodálatos hatás annak az üveg szekszárdi vörösnek köszönhető, ami a hétvégi rádiós buliból maradt és melyet Ádám barátunk felajánlott nekünk kárpótlásul, hogy nem tudtunk ott lenni. Bár a hét deciliter nagyobbik részét én fogyasztottam el, úgy látszik, Tibi hét év után is meglévő gátlásainak oldásához egy kevés is elegendő volt. Eddig tiltottam neki, hogy adás előtt a büfében igyon, de lehet, hogy enyhítek a szigoron.

Bombera Krisztina kollégánk munkásságának említésével kikerült a blog (immár másodszor) az Index címlapjára. Most arról, hogy mit gondolok erről általában, nem írok, nagyjából ugyanazt, mint az első alkalommal. A számok és a következtetések szinte azonosak most is. Egy remek játéknak gondolom, nem többnek. Nem így fogunk új barátokat szerezni, az már bizonyossá vált. (Bár egy régi barátom épp azért jelentkezett újra, mert meglátott a címlapon.) A kommentek között ezúttal is lehetett találni gyöngyszemeket, aki kíváncsi, olvassa végig őket. 

Még valami. Kedvenc San Diego-i hallgatónk - aki eddig a legtöbbet tette a gombapresszó világhíréért - azon értetlenkedett, hogy miért nem hallgatják tömegek ezt a kiváló rádióműsort. Nos, ezt mi is szeretnénk tudni. Akinek van ötlete, szóljon. Mindenesetre el kéne gondolkodnunk azon, hogy esetleg egy hangyafingnyi kis méretben el lehetne helyezni egy hirdetést, valami újságban. Esetleg. Vagy elő kéne venni újra az óriásplakát projektet. Meglátjuk. 

Az adás kint van mindenhol. Hallgassatok!