Ha valaki eddig nem hitte volna – mint ahogyan magam sem – akkor káprázzanak a szemek. Mégis csak lesz iraki gombaposzt.

Aki eleddig nem értesült volna róla, az most ebből megtudhatja, hogy miattam voltatok ismétlések hallgatására kényszerítve, mert sürgős és mulaszthatatlan kötelességem Irakba szólított úgy közel kettő hétre.

Itt ugye én egy vasúti tervezésbe vagyok érdekelt, ami nem kevés terepi munkával is jár, a terepi munka meg ugye fárasztó, főleg a közel 50 fokos hőségben, ezért minden halandó embernek szüksége vagyon a pihenésre, mert különben szép lassan elpusztul. Na, ezt láthatjátok épp a képen. Mármint nem az elpusztulást, hanem a pihenést.

Amúgy valami furcsa oknál fogva nagy tisztelettel vesznek bennünket körbe, amit jólesően fogadunk, de szerintem én soha nem fogom megszokni a "miszter tibor" megszólítást, mert valahogy nem arra lettem szocializálva anno az angol nyelvterületen, de üsse kő legyen.

Következzék egy rendkívül tömör útíbeszámoló.

Képzettségünknek és befolyásunknak megfelelően VIP vendégként érkeztünk meg, és az előzetes információk szerint a reptér VIP várójában maga a közlekedési miniszter várt volna bennünket, de helyette csak a rendkívül kedves sjtótitkára fogadott, és elnézést kért, mert a miniszter úrnak a választások miatt rendkívül zsúfolt a programja és így nem tudott eljönni. Ebbe azért valahogy belenyugodtunk. A VIP váróba természetesen külön VIP buszok szállítják a VIP vendégeket, ami egy 50 fős normál reptéri, de ebben csak kábé 10 óriási plüssfotel gondoskodik a VIP vendégek kényelmes szállításáról, úgy uszkve 100 méter hosszon a repülő és a VIP váró között. (csak azért használom ennyiszer a VIP rövidítést, mert még soha nem voltam ilyen helyzetben, és annyira jó leírni). A VIP vendégnek természetesen minden ügyét beosztottak intézik, így kimaradt az összes reptéri ácsorgás, helyette maradt az ücsörgés, kávézolás és laza beszélgetés a sajtótitkárral.

Majd a küldöttség átszáguldott Kirkukon, és rövid idő mulva elfoglalta helyét a szálláson.

Innentől kezdve pusztán a szakma íránt kiváncsiskodóknak elmesélem, hogy elkezdtük egy oktatással összekapcsolt geodéziai alappont hálózat létrehozását mintegy 120 kilométer hosszban, a legkorszerűbb geodéziai GPS berendezések használatával, ami egyrészt jelentett egy tantermi oktatást légkondicionálva 2 napban, meg terepi munkát 42-50 fokban a tűző napon, időnként porviharban. Ilyenkor azért időnként megpihen az ember fia. Természetesen a munkában megfáradt dolgozó esténként betérhet egy vizipipa bárba, oldandó a feszültséget, vagy kebabozhat a sarki, főleg helyiek által látogatott kifőzdébe, ahol vagy beszerez egy kisebb gyomorfertőzést vagy nem, de a kaja az isteni. De persze mint minden ez is elmúlik egyszer, véget érnek a szép napok. Na, ez jött el ma. Már csak a beszerzett áruk bőröndökbe történő ügyes elhelyezése maradt hátra, amely tevékenységet épp ezzel a poszt írásával tettem magam számára változatossá.

Mindenesetre mindenkit forró szeretettel üdvözlök -innen másképp nem is lehet- és ha minden klappol, akkor hétfőn már kicsinyatett fagyizó is lesz élőben.