(A mai résszel végetér nemcsak a zombi trilógia, de az egész zombikedd sorozat is. Köszönjük Pistinek, hogy minket választott megjelenési helyszínéül ezeknek az írásoknak. Megtiszteltetés volt! – tomi)



Ezt még olvasátok el! Aztán meneküljetek!

*

- Elmondtam mindent. Ismételjék át néhányszor kettesben!

- Meglesz, uram. – Joe és Judy már nyitották az ajtót, de Underwater utánuk szólt.-

- És még valamit! – Joe-nak csak lassan esett le, hogy a nyitott ajtó miatt nem folytatja.

- Nem arra akarom felhívni a figyelmüket, hogy mennyire fontos, hogy mindez titokban maradjon. Ha nem bíznék magukban maximálisan, nem kockáztatnám meg, hogy Önökre bízom a feladatot. Csakhogy van még valami.

Joe és Judy egymásra nézett. Egyszerre ültek vissza az öltözőpadra, és várták a további eligazítást.

- Nem, nem valami újabb feladat. De talán ez a legnehezebb. Mihelyt kiderül, hogy Önök a közvetlen parancsnokok, érzik majd, ahogy hirtelen mindenki megváltozik. A felelősség tisztítja a látást. Az ember legszívesebben leköpdösné a szaros kis lázadókat, a seggnyalókat is mind, ahogy látja, hogy milyen alattomosan próbálnak alkalmazkodni az új helyzethez. Locsognak. Igazán nagyon meggyőzőek tudnak lenni ijedtségükben. Ígérnek, zsarolnak, követelnek, mindent odaadnak, mindent elvennének. A kicsiknek semmi nem drága. Ne feledjék! És ha csak meginognak is, oda a terv. Ha pedig kemények maradnak, és becsukják a fülüket, hogy ne is hallják a magukra zúduló igazságtalanságokat, ha megerősítik a szívüket, és képesek lesznek a többség győzelme érdekében elhallgattatni a szájhős lázadókat, mondom, ha képesek lesznek minderre, meglátják, milyen hála övezi majd magukat a szabadulás után. És, higgyék el nekem, az az érzés minden szenvedést, belső vívódást megér. Bízhatom tehát Önökben, mint barátaimban?

- Uram, biztosíthatom, tudom, mit jelent a barátság, és Judy is és én is… - Joe itt elakadt, de az őrnagy úgy vette, elmondott mindent.

- Köszönöm, Judy! Köszönöm Joe! Akkor tehát: munkára fel! – Underwater az ajtóhoz kísérte őket, kezével a vállukon, és hagyta, hogy ők is átkarolják a vállát. Aztán, ahogy kiléptek, bezárta mögöttük az ajtót. 

*

Pillanatok alatt összegyűltek. Már várták a hangosbemondó hívását. Az nem lehet, hogy ennyi készülődés ne jelentsen valami nagyon fontosat.

Grant kapitány érkezett utolsónak, és úgy lépett a terembe, mint egy matek tanár. Egyszerre mindenki elhallgatott. Grant tudomást sem vett róluk, Underwater őrnagyot kereste és vele szemben cövekelt le.

- Underwater! Mit jelentsen ez?

- Mire gondolsz Grant? – az őrnagy nem állt fel, igazából fel sem nézett.

- Ön hívta össze a csapatot?

- Igen. Ma mindannyian kimegyünk innen, és gondoltam, jobb, ha ti is tudjátok.

- Ehhez nincs joga!

- Kimenni innen?

- Önkényesen használta a hangosbemondót.

- Bocsásson meg. Gondoltam, hogy illőbb lenne mindenkinek személyesen szólni, de aztán elszaladt az idő, és nem maradt más választásom.

- Ez nem udvariassági kérdés, Underwater! – Grant nem most vesztette el a türelmét, de csak most kezdett el kiabálni.

- Akkor nem értem Önt. – Underwater csendesen válaszolt.

- A hangosbemondó csak a parancsnok utasítására használható. A belső szabályzatunkat közösen fogadtuk el. Ön is megszavazta. Nincs joga önkényesen eltérni a szabályzattól, még ha nem is tudom kinek képzeli itt magát.

- Gondoltam, ha úgyis kimegyünk, akkor a szabályaink… Szóval úgyis hamarosan érvényüket vesztik, és jobb mielőbb hozzászoknunk a zavaros hétköznapi élethez.

- Honnan veszi, hogy kimegyünk innen? – Grant tett egy kört a teremben, hogy begyűjtse az elismerő pillantásokat.

- Charmey és én megszerveztük a menekülést, fölösleges tovább várnunk.

- Megkérdezett erről bárkit is?

- Azt hittem, mindannyian ezt akarják.

- De ember! Maga nem tartja be a demokrácia elemi szabály…- Grant vérző szájjal, ájultan terült el a földön.

- Kérem a következő demokratát! – Underwater egyenként nézett mindenki szemébe (már aki állta), aztán elővette a zsebkendőjét és letörölte a nyálat a kezéről.

A csöndben valaki megszólalt:

- De honnan tudja, hogy mindannyian…- a kérdés itt elakadt.

- Igaza van, joguk van megtudni, hogy mitől vagyok ebben ilyen biztos. Joe, kérem!

Joe a szekrény mögül elővette, és rájuk fogta a gépfegyverét.

- Még mielőtt jogos bizonytalanság támadna Önökben: a tár töltve van.

- Cserélni is tudok. – Joe tökéletes komolysággal játszotta a szerepét.

A teremben csönd lett. Nem így képzelték a szabadulásukat, de amennyire méltánytalan volt az eljárás, annyira kényelmes is. Grantnek nem segített senki feltápászkodni, ez szavazásnak is beillett, bár sejtették, hogy a véleményük most már tényleg senkit nem érdekel.

- Judy! A zenét! – adta ki Underwater a parancsot, aztán maga is eltűnt egy iroda ajtó mögött. Nem maradt velük más, csak Joe, meg a harminc töltény. Aztán robbanást és csörömpölést hallottak, „A Műsor”, gondolták, és rendesen megkötötték a cipőfűzőjüket.

*

Lucy boldogan szaladt be, sarkában az aggodalmaskodó anyát játszó Judyval.

- Olyan aranyosak voltak, szegénykék. – lelkendezett Lucy.

- Nagyon ügyes voltál Lucy, de most nem mesélheted el, nagyon kevés az időnk.

A teremben mozgolódás támadt, talán készülődés inkább, de egy pillanat alatt újra megfagyott mindenki, amikor Underwater belépett a terembe. Talán meg akarta adni a szabadulás módját, mert felvette kitüntetéses zubbonyát, katonás tartása volt megint. A fia halála óta nem látták ilyennek.

- A jelre Judy kiszalad a paravánnal, ha int, tiszta a levegő, mindenki észvesztve rohan.
– Megértettek?

Némán bólintottak.

- Tehát ha valakinek netán mégis eszébe jutna valami, esetleg egy kérdés, vagy aggályai merülnének fel, azt Joe kérdés nélkül lelövi. Egyébként Isten legyen Önökkel!

Hát most már tényleg nem volt mit mondani, csak Lucy hangját hallották, ahogy sutyorogva énekelget: „Hidd el, jobb a hallali, ennél jobb a hallali halálálálá, Énekeld, hogy hallali, fújd velem, hogy hallali halálálálá…

Aztán Underwater kiszaladt az ajtón. Aztán hatalmas robbanást hallottak, és félni kezdtek. Aztán Joe üvöltését hallották, és tudták, hogy merre kell menekülniük. Aztán menekültek, és gondolkodás nélkül gázoltak át az oszlásnak indult belsőségeken, a holtukban is gáncsot vető végtagokon, Underwater kitüntetéses rongyain. Nem érezték a bűzt, nem öklendeztek, nem néztek hátra.