Lassan körvonalazódik bennem egy kép arról,
hogy mire jó a twitter. Na jó hazudtam, nem értem, de amikor olvasok róla ezt-azt, vannak tiszta pillanataim. Ezzel együtt ne tőlem várjátok, hogy bevezesselek benneteket ebbe a világba,
akit érdekel az biztosan talál magának átfogó ismertetőket értő emberek tollából. Én pusztán az egyik lehetséges felhasználási módjára hívnám fel a figyelmet, ami nem más, mint híres és/vagy érdekes emberek magánéletébe való betekintés, azaz a kukkolás.

A twitter tulajdonképpen roppant egyszerű. Számítógép, mobiltelefon, iPod, mosógép, centrifuga, kávéfőző, hajvasaló segítségével max 140 karakteres üzeneteket helyezhet el az ember saját twitteres oldalán, amiket aztán az arra feliratkozó bámész népek elolvashatnak. Ennyi. Mikroblog vagy mi a bánat.
Érdekessé onnan válhat mindez, ha találunk valakit, akinek normál esetben érdektelen errejárokarrajárok üzenetei valami miatt értelmet nyernek. Például azért, mert kedvenc zenekarunk egyik tagja. Örömhírem van a Harcsa Veronika Quartet rajongói számára!
Oláh Zoli, a bőgős twitterezik!

Aki feliratkozik Zoli üzeneteire, akár pontosan tudhatja azt is, hova tart épp a zenekar, ki ül elől a buszban, hogyan veri szét az eső a pannonhalmi koncertet és sokminden mást. Ja, és mindezt legtöbbször képpel illusztrálva!

Így aztán láthatjuk, hogyan falatozik békésen a zenekar Pannonhalmán a soundcheckre várva...


... megismerhetjük a zenekar sofőrjét...

 ... és végül a személyes kedvencem, ahol főhősünk hangszerét láthatjuk a kisföldalattira várva egy jól sikerült Gödör fellépés után hazafelé.


Hát így.

Amint lesz nekem is olyan készülékem, aminek a segítségével hatékonyan tudok dokumentálni és publikálni, én is indítok egy ilyet. Bár velem nem nagyon történik semmi, de majd kitalálok ezt-azt.

Addig meg valaki szerezze meg nekem Selma Blair twitter címét.