Tudom, hogy az ilyen "csatlakozzabloghoz" idiótasággal lehet a legkönnyebben elvenni a kedvét ennek a még lélkes maroknyi társaságnak is attól, hogy tevékenyen vegyen részt a blog életében, de sajnos az van, hogy ha meglátok valami biszbaszt a neten, nem bírok magammal és azonnal akarok egyet magunknak is. Nem tudok leállni. Most például itt egy újabb nagyszerű lehetőség, ezúttal a Facebook-os barátainknak, hogy kattintsanak!

A teniszpályás verseny
- a látszattal ellentétben - megmozgatta a látogatókat,
így aztán azért, hogy legyen még időtök a gyakorlásra valamint egy vállalható eredmény elérésére, most jöjjön egy kifejezetten pihentető játék.

A két idióta segítségével ezúttal zenét szerezhettek, amit iziben le is játszhattok három különböző... hangszeren. Léggitáron és két másikon.

A webisztánon egy viszonylag érdekes írás jelent meg a minap az Index és a blog.hu viszonyáról, a címlapra kerülés kulisszatitkairól és a blogolás jövőjéről. Akit érdekel, olvassa el, akit nem, az kerülje. 

Próbálom használni a bejegyzés trackback címét, de nem pontosan értem, hogyan működik, mindenesetre itt van. Ha nem menne, akkor itt egy hagyományos link a posztra.

Továbbra is nyár van és ilyenkor
- állítólag - tartózkodni kell mindentől, ami energiát von el az agytól. Ezt tudomásul véve indítottuk a könnyűnyári rovatunkat, melyet most egy háromrészes sorozattal folytatunk. 

Személyes nagy kedvencem Beavis és Butthead, ez a két kívül és belül is valószínűtlenül ocsmány figura, akiknek történetei mellett a South Park csak egy szánalmas másolat. Őket kísérhetjük figyelemmel egy-egy nagyszerű játék formájában a teniszpályán, a hangstúdióban és végül ahogy felhőtlenül bolondoznak egy háztetőn.

Ha valaki eddig nem hitte volna – mint ahogyan magam sem – akkor káprázzanak a szemek. Mégis csak lesz iraki gombaposzt.

Aki eleddig nem értesült volna róla, az most ebből megtudhatja, hogy miattam voltatok ismétlések hallgatására kényszerítve, mert sürgős és mulaszthatatlan kötelességem Irakba szólított úgy közel kettő hétre.

Már ellőttem az összes patronomat, amikkel megpróbáltam elterelni a figyelmeteket arról, hogy megint elmarad a műsor, ezért most csak úgy szikáran mondom, hogy ma is egy régebbi adást ismétlünk. Tudjátok, mit? Találjatok ki valamit, amivel jóvá tehetjük roppant bűnünket. Szteppeljünk beolajozott felsőtesttel a város egy látogatott pontján vagy valami hasonlót.
Az ötletekkel akár a józan ész határain is túl mehettek, hátha bejön.

A kulturális blogok kategóriájában is megszületett a végeredmény. Hát...
hogy mondjam kedvesen... remélem, sokan vannak a kulturális bloggerek között olyanok, akik utálnak versenyeken indulni.

"Megoldódott a mákmezők "gabonaköreinek" rejtélye Ausztráliában: nem idegen űrhajók csinálják, hanem drogozó törpekenguruk.

Az erszényesek belelegelnek a növényzetbe, kellően "feldobódnak" a mák ópiumtartalmától, aztán ugrálgatnak nagy boldogan körbe-körbe, így szabályos alakzatúra tapossák a mákkórókat." (hvg.hu)

Már csak azt szeretném tudni, hogy mit mond az ilyen esetekre Occam borotvája, miszerint ha egy jelenségre két magyarázat lehetséges, akkor az egyszerűbb magyarázatot fogadjuk el? Én simán az ufókra szavaztam volna, ha csak ez a két lehetőség él.

(Köszönet a hírért konzervnyitó károly barátunknak. Bizony elmentünk volna mellette, pedig a kengurus hírek a kedvenceink.)

Lassan körvonalazódik bennem egy kép arról,
hogy mire jó a twitter. Na jó hazudtam, nem értem, de amikor olvasok róla ezt-azt, vannak tiszta pillanataim. Ezzel együtt ne tőlem várjátok, hogy bevezesselek benneteket ebbe a világba,
akit érdekel az biztosan talál magának átfogó ismertetőket értő emberek tollából. Én pusztán az egyik lehetséges felhasználási módjára hívnám fel a figyelmet, ami nem más, mint híres és/vagy érdekes emberek magánéletébe való betekintés, azaz a kukkolás.