Még mindig a hétfő reggeli kicsinyített fagyizóból.

Miközben Bolt világcsúcsain rugózik a világ, van egy sportág, ahol napi rendszerességgel születnek az egyszeri ember számára tökéletesen felfoghatatlan teljesítmények. Csakis perspektivikus látásunk az, ami megvéd minket az ájulástól és attól, hogy kifordulva magunkból üvöltsük, hogy ez nem lehetséges!


Keveseknek adatik meg, hogy a léc mellől követhessenek végig egy versenyt, márpedig épp a magasugrásnak árt a legtöbbet az, hogy messziről nézzük, vagy ha közelről is, de televízióban, azaz újra csak kicsiben. Ezért most mindenki fogjon egy mérőszalagot, menjen a falhoz és mérje fel az aktuális világcsúcsot, azaz 245 centimétert. (A gyengébb idegzetűek mérhetnek 220-at.) Majd lépjen hátrébb és 3-4 méterre a faltól üljön le egy székre, szemben a felmért magassággal.... és nézze.......

Mindenki nagyon hamar el fog jutni odáig, hogy belássa, ezt nem lehet átugrani! Talán ha ügyesek és kitartók vagyunk, akkor egy hosszú bottal le tudjuk verni, de az sem biztos.

Az adásban próbáltunk magyarázatot találni a megmagyarázhatatlanra, született is néhány életképes elmélet, én mégis úgy vagyok vele, hogy amíg nem látom a saját szememmel közelről, addig egy nagy kozmikus átverésként kezelem. 

Addigis itt van, ahogy Javier Sotomayor 1993. július 23-án Salamancaban állítólag átugorja azt a magasságot, amit az imént mértetek fel a falra.