Nyakunkon az Apple fejlesztői konferenciája, amit ugyan még nem a lábadozó Steve Jobs nyit meg, de amivel még így is tele lesz a világsajtó napokig, hetekig. Akár ez is lehetne az apropója ennek a posztnak, de történt valami, ami kifejezetten a mi magyar szivünknek kedves.

A számtalan Steve Jobsról szóló könyv közül az egyiknek, állítólag a legjobbnak, megjelent a magyar fordítása.

"Ez a könyv olyasvalaki titkos életéről szól, aki a legnagyobb hatású ember a technológia világában. Fölényes, előrelátó, despotikus és zseniális. Ki más lehetne az, mint aki három olyan meghatározó iparágban hagyta ott a kézjegyét, mint a számítástechnika, zeneipar és animációs filmek. Kevés olyan vállalkozó van, aki oly rövid idő alatt egy garázsvállalkozásból a világ vezető technológiai cégét építi fel. Azt, hogy ez hogyan sikerülhet egy kis intelligenciával, pimaszsággal, elszántsággal és némi ellenállhatatlan bájjal ötvözve, megtudhatjuk a könyvből." (A kiadó)

Én ezt a könyvet olvasom napok óta minden este és éjjel, az utolsó két alkalommal egészen napfelkeltéig. Igen nehezen lehet letenni. Amit eddig részletekben, felületesen, vagy éppen sehogyan sem tudtunk ebből a grandiózus történetből, az most mind itt van részletesen, érdekesen elmesélve, ráadásul egészen kiváló fordításban. És ha már itt tartunk, hadd említsem meg az egyik fordítót, aki nem mellékesen az egyik kedvenc Apple viszonteladóm, sőt még egri is. Birincsik Józsefről van szó, egy kedves halkszavú fiatalemberről, a MacMagazin és a Macbolt megalkotójáról.

Egyetlen fájdalmam van csak a könyvvel kapcsolatban, de az nagy. Minden alkalommal, amikor a kezembe veszem, elmorzsolok egy könycseppet amiatt, hogy egy ilyen különleges, a megszokott szabályokat felrúgó emberről szóló könyvnek hogyan lehetett ennyire átlagos, unalmas borítót tervezni. És ez most több mint szakmai ártalom, mert bár való igaz, hogy nem szívesen veszek meg csúnya könyvet, de ebben az esetben szinte üvöltő az ellentmondás a belső és a külső között.
Nincs most itt a helye annak, hogy szakmai részletekbe bocsátkozzam, inkább mutatok egy olyan borítót, ahol ugyanaz a formátum, a betűtípus, sőt még a felhasznált kép is szinte ugyanaz, és mégis egy egészen más minőség született belőle.

Na de hagyjuk most a sopánkodást, inkább örüljünk annak, hogy ez a könyv megszületett. 

Na megyek olvasni...