Nem lennék igazi tanító mesteretek, ha hagynám, hogy ebben a vizuális tudatlanságban fulladozzatok sokáig, ezért most bele rágom a szátokba az általam alkotott Mona Lisa jelentőségének főbb ismertető jegyeit.
Előszöris, a másolatok kora lejárt, tele a padlás a sok repróval. Ha valaki másolatot szeretne készíteni, az ne az ecsetével babráljon, hanem a fénymásoló gombjával. Tibi Mona Lisája egy másolat. Jelzi ugyan valamiféle kézügyesség és/vagy látás meglétét, de az "ügyes keze van a gyereknek" mondatokon illik hat éves korra túl lenni.
Ezzel szemben ott az én festményem, a maga számtalan meglepetésével, újraértelmezésével és életigenlésével!
Nézzük csak a mosolyát!
Leonardo kollégának is sikerült már belefestenie valami olyat, ami előtt értetlenül áll azóta is a világ, de én még ennél is tovább mentem! A már meglévő sejtelmbe, anélkül, hogy abból bármit is elveszítettünk volna, belecsempésztem egy kis születési rendellenességet is. Aki nem próbált még ilyet, az nem tudja, mekkora feladat.
És azok a szemek!
Tibi és Leonardo Mona Lisáinak tekintete feltűnően semmitmondó, fókuszálatlan, mondhatni vizenyős. Viszont ha az enyémre nézel, beleszédülsz. Mert az én Lisám míg az egyik szemével szúrósan téged figyel, addig a másikkal az udvart fürkészi, ezzel becsempészve a képbe valamiféle "nicsak ki közeleg ott sárga felöltőben, csak nem az apám?" hangulatot.
Legközelebb mesélek a mellszőrzetnek a kompozícióban betöltött szerepéről is.
Végezetül a hóesésről. Azt vettem észre, hogy a művészek festményeiken betegesen keresik a steril helyszíneket, a temperált időjárási körülményeket. Nem veszik észre, hogy ezzel lemondanak egy további lehetőségről, hogy odaszögezzék a bámész nézők tekintetét a képre. Ezért választottam én a bíbor égen zuhogó óriásszemű hóesést háttérnek.
Olyannyira megszerettem ezt a megközelítést, hogy szándékom egy egész sorozatot készíteni hasonló koncepció mentén. A sorozat munkacíme: Klasszikusok hóesésben. Asorozat második darabjának el is készült már a vázlata, melyet most megmutatok nektek. A címe: A hóeséstől megrettent ló.
Mona Lisa hóesésben
2009.03.25. 10:00 tomii
3 komment
Címkék: szavazás monalisa
A bejegyzés trackback címe:
https://gombapresszo.blog.hu/api/trackback/id/tr311024179
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
BassJazz · http://www.myspace.com/olahzoltan 2009.03.25. 17:17:12
A leírás olvasása után jobban szerethető Tomi Mona képe, ez biztos! "A hóeséstől megriadt ló" szívhez szóló, egyben találó cím! Árad egyfajta "szomorúsággal teli vidámság" a képből. A ló arca szomorú, de szemei vadak! A színhasználat fantasztikus, az ilyen színkavalkád merész használata, csak az igazi mesterek sajátja. Egyszerre tesz csendes depresszióssá (talaj és ló színei). és és kerget az őrületbe (ég-gömbhólabdacs szín, és formai ellentét). Gratulálok Tomi!
Uwa 2009.03.25. 17:21:28
Na jo. Mostmar kerunk egy piros alapon feher pottyos gombat, elvegre latszik az osszes festenyen a tudatalatti gomba imadat. Bar az is lehet hogy a tulzott fogyasztas az :D
BassJazz · http://www.myspace.com/olahzoltan 2009.03.25. 17:22:00
Elnézést a hibákért, természetesen megrettent a ló! Mindig gyorsabban gépelek egy fokkal, mint ahogy kellene...
utolsó kommentek