A Harcsa Veronika Quartet basszistája és a gombapresszó ősrégi hallgatója.
Már-már érthetetlen, hogy miért ragaszkodik ennyire hozzánk, szemben a többséggel, akiket rendre felváltanak az újak. Mindezekből a ravasz olvasók már kitalálhatták, hogy ő a mi beépített emberünk a zenekarban. (Zoli, ha lebuknál, semmi gáz, kihozunk!) 

1974. április 16-án született Budapesten. Édesapja általános iskolás korában lakodalmakban és bálokon harmonikázott, amit fárasztó gyerekmunkaként élt meg, ezért nem akarta, hogy a gyerekei zenéljenek. Amíg mások szolfézs órán ültek, Zoli birkózni járt a Szondi SE-be, és csak tizenhét éves korában kezdett el magánszorgalomból zenét tanulni. Fél év basszusgitározás után kezdett el nagybőgőzni, általános iskolás jóbarátjával, Romhányi Áronnal (a United zenekar zongoristájával!) szinte azonnal jazzt kezdtek játszani.

21 évesen felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti főiskola jazztanszakára, nagybőgő szakra, ahol tanári diplomát szerzett. Rengeteget utazott nagybőgővel és erősítővel tömegközlekedéssel, egy ideje már nem találja viccesnek a "Nehéz hangszer?" beszólást. A székesfehérvári Dr. Lauschmann Gyula Zeneművészeti Jazz Szakközépiskolában tanít nagybőgőt, jazztörténetet és zenekari gyakorlatot.

21 éves kora óta vegetariánus, pontosabban vegan, azaz tojást tartalmazó ételeket sem eszik. Ezt nem filozófiai megfontolásból teszi, hanem mert így érzi jól magát. Nagyon szeret főzni, ha úgy alakul szívesen visz a zenekari próbákra kóstolót, Veronika nagy örömére.

Számtalan zenekarban és formációban játszott és játszik a Harcsa Veronika Quarteten kívül is. Hungarian Swing Company, JazzSteps, Bolla quartet,Tisza Bea és a Jazzmine, Budapest Jazz Orchestra és még sorolhatnánk. 2005-ben Avignonban rendezett jazz versenyen a Bolla quartert tagjaként elnyerte a legjobb zenekarnak járó szakmai díjat, és a közönség díját is. 

Néhány mondat tőle:

"A zene egy hatalmas összetett dolog. Úgy hiszem, hogy én csak egy elhanyagolható töredékét ismerem. Ha belegondolunk a nagy klasszikus zeneszerzők, meghatározó zenei újítók képességeibe, és hogy milyen tudás birtokában voltak, az sokkoló, és tudom, hogy sok zenészt elszomorít a tény, hogy kevesebb tehetséget kapott, vagy, hogy nyomába sem ér ezeknek a nagy elődöknek. De ha csak a saját műfajomnál maradok, és a nagy jazz elődöket nézem, a helyzet akkor is fölöttébb lehangoló! :-) Ez persze vicc és igaz is egyben, de amúgy szerintem a zene nem egy verseny. Mindenkinek meg van benne a helye, attól függően, hogy ki mennyi tehetséggel, és szorgalommal van megáldva.

A muzsikálás számomra mindig egyfajta kézzel nem fogható, lelki öröm keresésével van kapcsolatban. Talán a hangszerválasztásom is jellemző, hiszen én csapatban, zenekarban érzem igazán jól magam. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy kitűnő zenészekkel játszhattam, és játszhatok! Nem vagyok az a zenész, akire azt mondják, hogy "minden 100 évben születik egy". :-) Célom a zenei korlátaim túllépése. A zenében számomra fontos egy kölcsönös "társasjáték", amiben a legfőbb cél az, hogy zenésztársaimnak "adjak magamból", és persze én is kapjak "belőlük". Azokat a zenekarokat, zenészeket kerestem önkéntelenül is az életemben, akiknél fontos volt az, hogy velem játszanak."

Zoli esetében abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy birtokunkban van egy 2005-ös Fiksz rádiós beszélgetés felvétele, melyből szinte mindent megtudhatunk róla, ami ebből a rövid posztból kimaradt. Műsorvezető a nagyszerű Pallai Péter.

Itt hallgathatjátok az egyórás adást.