A múlt heti gombapresszóban beszéltünk a szeppukuról, a japán szamurájok méltóságteljes öngyilkossági rituáléjáról.
Hadd egészítsük ki most az elhangzottakat néhány illusztrációval. De mielőtt bedurvulna a poszt, ismételjük át az elméletet azok kedvéért, akik nem hallották a műsort.

A szeppuku (önkibelezés), vagy más néven harakiri (hasfelmetszés), pontos menete a következő. A rövid szamurájkardot a has bal oldalán bedöfve jobb oldalig húzódó metszést végzünk, majd a pengét felfelé fordítva továbbhúzzuk. Külön elismerés jár azért, ha ezután még a mellkas alatt bedöfve az első vágást keresztező metszést is végzünk lefelé, majd végül elvágjuk a saját torkunkat.

Ha ijedősebb szamurájok vagyunk, akkor a szertartás előtt segédet választhatunk, aki – miután megejtettük mindkét vágást – egy kard segítségével levágja a fejünket úgy, hogy nyakunk elülső felét ne vágja át, így a fejünk nem esik le. A lefejezés lényege, hogy elkerüljük a harakirit követő fájdalom okozta kínos pillanatokat. És most lássuk mindezt a gyakorlatban.

Két filmrészlet következik. Az első Masayoshi Nemoto Budo című alkotásából, a második pedig Masaki Kobayashi Seppuku című klasszikusából való.  Ez utóbbi Takigucsi Jaszuhiko novellája alapján készült, mely novellát tartalmazó kötet magyarul is megjelent a Terebess kiadó gondozásában Harakiri címmel (a teljes cím: Egy kóbor szamuráj különös esetének hiteles története). Itt el is olvashatjátok.

Ennyi elég is talán mára a harakiriről. A végére egy jó tanács. Ne próbáljátok ki otthon.