Előszöris a legfontosabb:
nem pénteken lesz!

A Civil Rádió viszonylagos rendszerességgel élőben közvetíti a Fonó hétvégi rendezvényeit, legutóbb épp az Újbuda Jazz Fesztivált, ami miatt el is maradt egy gombapresszó. Ezúttal egy szombati program kerül adásba, a III. Jimi Hendrix Fesztivál, így mi is maradhatunk. 

Nem tudom, milyen lesz, csak azt, hogy Póka Egon, akit vagy húsz éve nem láttam, nagyon meghízott. Mindenesetre, ha már így kicentiztük egymást, legyen ezen a héten nálunk is Hendrix. Majd megálmodom, pontosan mi.

Nem készültem adásposztot írni a legutóbbi gombához, de ha már olyasmiről is szó volt benne, ami aztán kikerült az index címlapjára, mégsem illik szó nélkül hagyni. 

Percekkel ezelőtti hír, hogy New York állandó magyar tudósító nélkül marad, a Magyar Televízió nehéz gazdasági helyzetére hivatkozva január elsejétől hazarendelte Bombera Krisztinát. A Times Square-en és a Blahán már gyülekeznek az elkeseredett népek. 

Nem szép dolog egy szó nélkül így cserben hagyni az olvasókat, ezért ez a kis poszt itt.

Mostanában elcsendesedett a blog és egy darabig még ebben a tartalék üzemmódban is marad, mert kizökkent a helyéről a világ egy része, amit előbb - ó kárhozat - a helyére kell rakni. Erről most elég ennyi. Ha majd megvan, elmesélem.

Amíg nem kap új erőre a blog, addig például hallgassátok a régebbi műsorokat. Az összes archivált adást megtaláljátok a podcast-on. Kárpótlásul a kattintás után megnézhetitek, ahogy Tibi és én bőgőmasinán játszunk. A képeket Zoli készítette, aki volt olyan bátor és a kezünkbe adta a hangszert.

BRÉKING! Az imént derült ki, hogy ma este Oláh Zoli (bassjazz), a Harcsa Veronika Quartet bőgőse lesz a vendégünk, aki megtanít minket bőgőzni! Közben beszélgetünk zenéről, hangszerekről, Japánról, a végén elénekeljük a hajmásipéterhajmásipált és beugrunk a nagybőgőbe. Jó móka lesz. 

Esküszöm, abban a hitben éltem, hogy ma még csak szerda van. Homokszem kerülhetett biológiai órám fogaskerekei közé, vagy valaki a világ összes naptárját előretekerte, bár ez utóbbi lehetőséget Occam borotvája valószínűleg kivágná a szarba. Na mindegy is, péntek van, este gombapresszó.

Nemigen érkezik már új szavazat, ezért lezárom a szavazást.
Azt kutattuk, hogy a hallgatók használják-e az internet adta lehetőségeket, amikor a gombapresszót hallgatják és bizony meglepő eredmény született. 

A pénteki biciklis akció azért volt fontos, fontosabb minden eddiginél, mert nem kértek engedélyt ahhoz, hogy végigmehessenek a városon, hanem úgy tettek mintha egy olyan világban élnének, ahol ez természetes. Mi lenne, ha egyszer nemcsak a biciklisták gondolnának egy nagyot, és egyre többen döntenének úgy, hogy nem nyomorodnak bele az alkalmazkodásba ehhez a beteg országhoz?
Na az lenne az igazi kritikus tömeg.

Csökkenni látszik a blog látogatottsága, ezért bevetjük az ilyen helyzetekben használatos klasszikus fegyverek egyikét, a kiskutyát. Na jó azért ennyire nem öncélú, van neki aktualitása, mégpedig az, hogy aki szeretne magának egy kis vizslát, az most kaphat egyet. Vagy hetet.

Vasárnap a Civil rádió is része volt a magyar dal napjának, hiszen 8 órán keresztül élöben jelentkezett az eseménysorozat óbudai helyszinéről, az örömzenei színpad mellől. Remek volt. Sok ilyenre kitelepülésre lenne szükség. 

Az előzetes tervek szerint a nap maradék részében a rádió zenei szerkesztői által összeállított egyórás szettek mentek volna, természetesen magyar dalokkal bennük, de valamiféle szervezési és/vagy technikai okok miatt ezek egy része nem került adásba. Például az én egy órám is így járt. Semmi baj, de ha már dolgoztam vele, akkor legalább ti hallgassátok meg.