Voltam annyira elővigyázatlan, hogy Bíró nevű olvasónknak - aki nem várta meg, míg Tibi megszervezi az utat, magától is kiutazott a jégkorong VB-re - felajánlottam, hogy írjon egy beszámolót, hadd halljuk elsőkézből, mi várt volna ránk, ha nem Tibin múlik és kijutunk mi is. Egy kisregény írt! (Na jó, majdnem.) Így aztán rövidítve, két részben közöljük.

Hősünk rendszeres látogatója jégkorong eseményeknek, több világbajnokságon, sőt egy Olimpián is részt vett már, így nem érdektelen, ahogy a szurkolói trendekről illetve szokásokról ír:

"A hokisport kínosan igyekszik elnyerni/megtartani a „családi sportrendezvény” kitüntető címet. Ide szokás gyerekeket hozni, akik vagy jól érzik magukat, vagy elalszanak, de nem érik őket még audiovizuális inzultusok sem. Egy hokimeccsen a nézőtéren nincs összetűzés, mindenki bátran viselheti a csapata mezét, mert nem szokás a meccs előtt/után megtámadni senkit a mez miatt. A verekedések szigorúan a jégen maradnak. Egy hoki világesemény olyan, mint egy nagy dzsembori.

Az általam eddig meglátogatott hoki-világesemények egyik legjellemzőbb résztvevő-típusa a gazdag országból érkezett középkorú ősdrukker. Ismertetőjegyei: válogatott- vagy klubmez, bérlet a torna összes meccsére (és ezt évekre visszamenőleg be tudná mutatni), sör a kézben, minden szünetben és meccsek között is könyöklés a büfénél és kvaterkázás a hasonszőrűekkel. Sokszor annyira belejönnek ebbe a szerepbe, hogy max. a saját csapat meccsei kedvéért hagyják el a sörlelőhelyet.
Ha Kanada részt vesz a rendezvényen, az nagyon jól észlelhető: egyrészt Kanada a hokiban olyan, mint Brazília a fociban, azaz a helyiek is özönlenek a meccseikre szép piros mezeikben, másrészt viszont mindig van egy 10-30 fős tinédzser-csapat, akik kiabálva ill. sikongatva, (sajnos csak a fiúk) kifestett félmeztelen felsőtesttel, zászlóval stb. biztatják a csapatot, és borzasztó jókedvűek. Az amcsiknak és a svédeknek is láttam már hasonló különítményeiket. Az oroszokról az terjedt el, hogy ha ők játszanak, akkor az a jegyüzérek paradicsoma, mert bármennyi jegyet bármennyiért el lehet adni nekik. Ennek ellenére nem tűnnek hűvös milliárdosoknak: bár nem túl szervezetten, de hangosan biztatják a csapatukat, helyenként még sarlóval-kalapáccsal vagy népviseletben is. 

"Ami ebben a svájci hoki VB-ben magyar szempontból a legérdekesebb volt, az a tömeges szurkolói részvétel: eddig is mentek magyarok A csoportos VB-re, de ha felvették a magyar mezüket, az olyan egzotikumként tűnt fel, mint az afrikai sífutók. És most ráadásul lett egy kemény mag is hangadókkal és dobokkal, ami nagy lendületet adott nekünk is, akik nem feltétlenül úgy mentünk ki, hogy végigüvöltjük a meccseket. A jelentős részvétel a válogatott teljesítménye mellett a jégkorong blognak is köszönhető, ami fórumot adott az önszerveződésnek, és folyamatosan gerjeszti a hoki iránti rajongást. Jónéhány korábbi hazai rendezésű Div. 1-es VB-meccsen nem volt olyan magával ragadó szurkolás, mint itt, Svájcban.
Volt még egy tényező, ami a magyar tábor nagyfokú összesűrűsödéséhez hozzájárult: a jegyárak. A csoportkör meccseire egy állójegy 49 svájci frank volt, míg az olcsóbbik ülőjegy 89 CHF. 200-zal lehet szorozni, és akkor azt még 3-mal: ennyibe került minimálisan a magyar csoportmeccsek megnézése. Ezek után az állóhelyek 70-90%-át mi foglaltuk el."