Tegnap reggel megállt a szive. 

Nem szerettem őt, mert Dönci helyére került az Európa Kiadóba, márpedig Döncit senki sem helyettesítheti. De mindvégig tisztában voltam azzal, hogy megkerülhetetlen alakja annak a zenei világnak, ami Budapestre költözésem után évekig meghatározta az életemet. Aztán elment Dönci és most ő is.

Dr Máriás búcsú szavai az a38.hu-ról ideidézve:

"Nem kisebb személyiséggel állunk szemben az ő esetében, mint az Európa Kiadó egyik első gitárosával, majd a Sziámi oszlopos tagjával, Müller Péter remek alkotótársával, aki az első Sziámi felbomlása után annak második korszakában is alapvető fontossággal volt jelen. De egyik alappillére volt a későbbi, kiváló Új Nemnek is, de játszott a Bernáth(y) és Szkárosi vezette Konnektorban is, és még megszámlálhatatlanul sok formációban.

Gasner János különös figura volt. Engem leginkább Iggy Popra emlékeztetett, ahogyan farmernadrágban, fekete bőrkabátban megjelent közöttünk frissen mosott hajjal, cigivel a szájában. Mindig halkan beszélt, magyarázott, s mindig egyfajta éjszakai hangulatot árasztott. A nyolcadik kerületben volt sokáig a stúdiója, ott felvételezett, kevert, hallgatta a zenéket, mintha egy teljesen más világban élt volna, mint mások.

És abban is élt, ami akkor derült ki, amikor kézbe vette a gitárját és a húrok közé csapott. Beszélni tudott a gitárja, hol szólóként sikoltozva, énekelve, szárnyalva és magába zuhanva, hol meg az akkordjaiból sugárzó hatalmas erővel, mintha ereiben nem is vér, hanem a rock halhatatlan energiája, lüktetése, lázadása és örök fiatalsága csordogált volna."