Tduujk jól, hgoy az ebermi agy csatoodáls dgloorka keéps, de arézt jó nhéa erre úrja és úrja rocsáádzolkni. A kotkreror bogoln taatlálm ezt a bésekzedt és msot belásmoom ide nkteek, hgoy ti is ojaktuolk.

„A szvkaaon bleül mgendiy, hgoy mkénit rdeeőzndenk el a btűek, az a fntoos, hgoy az eslő és az uolstó a hlyéen lygeen. Ha a tböbrie a lgnoeygabb özeássivssazsg a jleezmlő, a sövzeg aokkr is ovasalthó. A jnleeésg mgáayzrataa az, hgoy az erbemi agy nem btüeket, hneam tleejs sazakvat ovals. Úhygoyg tnseseek mkneit bkéén hyagni a heyselsáríi fzasásokgkal!”

Nem íork teböbt, mret bmoari néehz ökusszáeszlni a bűetekt.
Hóloszázznszi is cask így ér!