Továbbra is betegesen tartjátok magatokat ahhoz a szerintetek nyílván vicces szokásotokhoz, hogy ha nincs adásposzt, akkor az első kezetek ügyébe eső bejegyzést telefirkáljátok az adásban elhangzottakkal kapcsolatban, ha meg van, akkor szartok bele. De semmi gond, mindent a hallgatókért. 

Ha már itt ez a poszt, akkor készítek egy gyors közvéleménykutatást.

Felderengett előttem Tomi heroikus küzdelme a kacsával, ezért hát talán nem veszi rossz néven a nyálas olvasó, ha írok egy kicsit a gasztronautikai utazásomról, mely, ha csak pár órára is, de visszavitt Indiába.

Ha igazán érzékenyek lennénk a blog látogatottságára,
akkor ez a poszt úgy folytatódna, hogy az MDF elnöke Elvis törvénytelen leánygyermeke, aki egy erre a célra átalakított Egely-féle vitalitásmérő segítségével tartja a kapcsolatot halott apjával. Lenne sok látogató, hozzászóló, Index címlap, anyám kínja. De mi nem vagyunk ilyenek.

John Grunsfeld és Andrew Feustel tegnap délután az ötödik űrsétájájuk alkalmával befejezték a Hubble űrteleszkóp nagy generálját. Arról, hogy mi történt a küldetés alatt, itt mindent megtaláltok. Én most csak néhány képet szeretnék mutatni, ha már annyit beszélünk itt mostanában a fotózásról.

Tudtam előre, hogy így lesz, mégis meglepődtem, hogy mennyivel többet mond minden szónál egy kép. Bálint 2000 képe közül néhány kedvencem.

Tibi ma érkezik haza Irakból és azt monta, nem biztos, hogy ideér adásra. Ez nála azt jelenti, hogy nem ér vissza, így ma vendéget hívtam, Bálintot, hogy ne legyek egyedül. Azért őt, mert 4 hónapot töltött Indiában, ahonnan most tért vissza és arra gondoltam, hátha mond valami érdekeset. Ha már én nem megyek sehova.

Voltam annyira elővigyázatlan, hogy Bíró nevű olvasónknak - aki nem várta meg, míg Tibi megszervezi az utat, magától is kiutazott a jégkorong VB-re - felajánlottam, hogy írjon egy beszámolót, hadd halljuk elsőkézből, mi várt volna ránk, ha nem Tibin múlik és kijutunk mi is. Egy kisregény írt! (Na jó, majdnem.) Így aztán rövidítve, két részben közöljük.

Egy átfogó, hosszú írás olvasható az Index címlapján, Kell-e rádió a közösségnek? címmel, mely a közösségi rádiók gazdasági helyzetével foglalkozik, különös tekintettel a mai szűkös időkre. Három rádió szerepel az összeállításban:
a Tilos, Rádió C és egy székesfehérvári vallási rádió, a Rádió Sansz.
Magyarország legnagyobb költségvetésű, legnagyobb lefedettséggel rendelkező, heti 168 órában sugárzó közösségi rádiója, a Civil rádió még csak említés szintjén sem szerepel a cikkben. 

Persze elképzelhető, hogy Alföldy-Boruss Dánielen, a szerzőn kívül mindenki más tud a Civilről, de az is lehet, hogy nem. Mindenesetre sokat elárul az, hogy a Tilos rádió 20 milliós éves költségvetésének a felét a hallgatók adják össze, a Civil rádió esetében ez mindössze 3 százalék. 

Belegondolni is tereh, hol tartana a gombapresszó egy olyan rádióban, amit emberek hallgatnak.

A héten Bagdadból is volt látogatója a blognak. Minthogy Tibi épp Irakban tartózkodik, a legvalószínűbb megoldás az, hogy ő volt az. Ha így van, akkor igazán küldhetnél néhány mondatot a helyszínről, Tibi. Azért nyitottam ezt a posztot, hátha csak ez hiányzott hozzá. Ha viszont valaki más az, akkor meg utána nézhetne Tibinek, hogy tényleg ott van-e vagy csak nem akart hétfőn reggelt adást készíteni. Akár így, akár úgy, Halló Bagdad!