A zenekar tagjainak bemutatása folytatódjon Ethan Iversonnal, a trió zongoristájával, aki a neve alapján (csakúgy mint Reid Anderson) játszhatna valami ABBA tribute bandben is, de nem ott játszik.
Ethan nem a zenekar jópasija. Sokkal inkább egy osztrák vagyonőrbe oltott hippi rendszergazda.
1973. február 11-én született a vicces nevű Menomonie városkában, csakúgy mint Luke Helder, aki azt találta ki, hogy postaládákba rejtett csőbombák robbanásával egy smiley-t rajzol ki a térképre. De vissza Ethanhoz.
Nála nem találtam semmit arra vonatkozóan, hogy a dzsessz előtt kipróbálta-e magát más műfajokban, de valami azt súgja, hogy a klasszikus zenélésen kívül nem volt más. Találtam viszont egy érdekes élménybeszámolót, ahol ő maga mesél nekünk 1980. júliusának idusáról, amikor egyrészt tornádó volt náluk, másrészt megkapta élete első zongoráját.
Itt hallható ennek az összetett napnak a krónikája.
Csakúgy mint zenésztársa, Reid Anderson, ő is elvégezte a Wisconsin-i egyetemet (hisz ott találkoztak) és rá is nagy hatással volt Ornette Coleman zenéje (majd valamelyik dzsessz zenész olvasónk meséljen már valamit róla!), de klasszikus zenei előélete miatt neki Sztravinszkij poszter is volt a falán. 18 éves korára ő is megunta a poros Wisconsin-t és a keleti partra, New Yorkba költözött. Magántanulmányokat folytatott Fred Hersch-nél és Sofia Rosoff-nál, majd 1993-ban, 20 évesen megjelent School Work című első lemeze.
Igen aktív zenei életet élt, millió zenésszel játszott együtt (Reid Anderson, Mark Turner, Bill McHenry, Patrick Zimmerli és mások) és zenei igazgatója volt a Mark Morris tánc csoportnak is. Itt együtt dolgozhatott a világhírű francia csellistával, Yo-Yo Ma-val, akinek van műanyag csellója is (a Luis & Clark cég készítette neki). Ezt csak azért mondom el, mert hitetlenkedtem a legutóbbi adásban, amikor Tibi műanyag bőgőről beszélt. Lám, igaza volt.
Említsük meg még két lemezét a TBP előtti életéből, a Construction Zone-t és a Deconstruction Zone-t, melyek együtt jelentek meg 1998-ban és melyeket a New York Times az év legjobb tíz lemeze közé választott.
Ezeken a lemezeken már együtt zenél Reid Andersonnal.
Szerencsére a zenekar minden tagjával készített a WXXI egy-egy miniinterjút, így most közvetlenül Ethantól tudhatunk meg igen fontos dolgokat a zenekarról, a hagyományos dzsessz klisékről, az ők ettől tudatosan eltérő felfogásukról és még néhány személyes információ is belefér.
Előre szólok, hogy a vagyonőr külsőhöz egy rajzfilmbe illő hang társul. Ne engedjétek, hogy elvonja a figyelmeteket a lényegről!
The Bad Plus hét / Ethan Iverson
2009.02.25. 01:25 tomii
2 komment
Címkék: zene thebadplus
A bejegyzés trackback címe:
https://gombapresszo.blog.hu/api/trackback/id/tr99964376
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Az Időmilliomos Apuka · http://apuka.qqriq.com 2009.02.26. 05:42:28
Kitettem én is a honlapomra a reklámot. Tomii, Te készítetted? A zöld árnyalatból gondolom, hogy igen, ugyanaz mint itt a blogon.
Nekem ez a zene súlyos, de nem adtam fel, hogy megbarátkozzak vele, Lehet, hogy éppen azért emésztem nehezen, mert hiányolom belőle a jazz harmónia sémákat amiket direkt kerülnek? Az interjúban mesélt erről.
Nekem ez a zene súlyos, de nem adtam fel, hogy megbarátkozzak vele, Lehet, hogy éppen azért emésztem nehezen, mert hiányolom belőle a jazz harmónia sémákat amiket direkt kerülnek? Az interjúban mesélt erről.
tomii 2009.02.26. 09:42:13
A dizájnt én, a programozási részt Dávid.
Engem meg lehet, hogy épp ez vonz benne. Az, hogy nem a könnyebbik utat választják. Érdekes lenne egyszer mégiscsak egy tematikus műsort csinálni a dzsesszről. Na majd meglátjuk.
Engem meg lehet, hogy épp ez vonz benne. Az, hogy nem a könnyebbik utat választják. Érdekes lenne egyszer mégiscsak egy tematikus műsort csinálni a dzsesszről. Na majd meglátjuk.
utolsó kommentek